Ádám és az idős hölgyek

A huszonkilenc éves Ádám nagy gondot fordít a külsejére. Nem csak edzi magát rendszeresen, de a választékos öltözködésre is ügyel. Különösen kedveli a márkás ingeket és cipőket, de egy-egy zakóért, pantallóért vagy pulóverért is képes jelentősebb összeget adni, ha elnyeri a tetszését, és nem egy nevenincs gyártótól származik. Akciók idején vásárol, online, amikor rövid időre komoly árengedménnyel lehet beszerezni a portékákat. Így aztán néha többet vesz a kelleténél, de az is előfordul, hogy a méret nem megfelelő, úgyhogy a felesleges, de szép holmit felkínálja eladásra az erre szakosodott webáruházban. Ott már a teljes ár alatt, de az általa fizetett összegnél magasabb áron kínálja a márkás áruféléket. Ezzel a módszerrel elérte, hogy egyfelől állandóan elegáns és majdnem mindig vadonatúj ruhákban és cipőkben jár, másfelől szerény haszonra is szert tesz. Azt is megfigyelte, hogy ez a módszer több egyszerű vásárlásnál. Az emberek ki vannak éhezve társasági lehetőségekre, összejönnek, kicsit beszélgetnek… és persze mindenki szeret olcsón vagy olcsóbban vásárolni. Így Ádámnak kiterjedt vevőköre alakult ki az évek során, ő ugyanis nem csak öltözködni szeret igényesen, de a kapcsolatait is odaadóan ápolja.

Ami Ádámot különlegessé teszi, hogy kiválóan szót ért a nála évtizedekkel idősebbekkel is. Nyilván ennek az alapja a kölcsönös tisztelet, a másik egyenrangú félként való megbecsülése. A minap egy asztalnál ültem vele, tőle hallottam a legutóbbi akciójáról:

„ – Van egy Rizi néni kedves ismerősöm, akivel úgy akadtunk össze a weben, hogy kiderült, neki is negyvenhármas a lába, mint nekem. Ne kuncogjatok, van ilyen. Szálfa termetű asszonyság, nálam egy fejjel magasabb, de a korát ne is kérdezzétek, mert fogalmam sincs róla. Hölgyektől ilyet nem kérdez az ember, és ránézésre bármi lehet hatvanöttől felfelé. Jól tartja magát, és nagyon kedveli a Tommy Hilfiger és a Bugatti bokacsizmákat, csakúgy, mint én. Nos, Rizi néni bejelentkezett egy újabb fekete bokacsizmáért, és megkérdezte, elhozhatja-e a barátnőit is. Természetesen igent mondtam, mert jó, ha bővül az ügyfélkör. Amikor becsöngettek, a feleségem, Andi a hálószobában kuksolt az ágyon a tabletjével. Ő nehezen barátkozik, úgyhogy ki nem jött volna a világ minden kincséért sem, de a nyitott ajtón át élvezte a showműsort.

A barátnők is éltes asszonyságok voltak, de termetre meg sem közelítették Rizi nénit. Mire felértek a harmadik emeletre (lift nincs), levegő után kapkodtak. Azonnal rohantam vízért a konyhába, leültettem a vendégeket a nappaliban, türelmesen megvártam, amíg kicsit kifújják magukat. Bevallom, aggódtam értük, mert a nagymamám korosztályához tartoztak. A barátnőket egyébként a bokacsizmák és cipők nem érdekelték, de a márkás pulóverek és kabátok annál inkább. Megjegyzem, ennél az üzleti modellnél csak a márkás darabok értékesíthetők. Andi egyre kerekebb szemmel bámult, a három maszkos hölgy pedig mind jobban belemelegedett a válogatásba. Szépen kiterítettem a nappaliban a szőnyegre a kínálatot, fél órán belül már nem volt hova lépni. Ibi nénit teljesen felcsigázta a Lacoste kapucnis cipzáras flíz pulóver és a Polo Ralph Lauren ingeim (sajnos mindig többet veszek ezekből az ingekből a kelleténél, de egy egynapos ötvenszázalékos akcióban az ember könnyen elveszti a fejét). Marika pedig (aki előre közölte, hogy őt tilos nénizni) egy The North Face Quest Triclimate télikabátra cuppant rá, amit meg is értek, mert DryVent™ 2L vízálló, mégis lélegző membrán anyagból van, kicipzározható a felsőrésze, állítható a kapucnija és még mást is tud potom hatvanezerért. Andi a hálóban halkan pukkadozott a nevetéstől. A hölgyek szép szabályosan vették a levegőt, és kínálásomra elfogadtak egy kis kávét és aprósüteményt, én pedig szorgosan adtam össze a számokat a telefonomon. Rizi néni végül két pár Tommy Hilfigerrel távozott, de Ibi néni és Marika is elégedett volt az új szerzeményeivel. Tudjátok, nem ebből élek, van nekem tisztességes munkám is, de igen kellemes és hasznos délutánt töltöttem a három nénivel. Távozáskor kedvesen integettek Andinak, nekem meg a lelkemre kötötték, hogy ki ne menjek maszk nélkül a lakásból és mossak gyakran kezet.”

Dávid Péter