Fontos írásra szeretném felhívni a figyelmedet: június végén jelent meg Horváth Bence cikke a 444.hu ÉLET rovatában. A szerző Kucsera Csaba szociológussal beszélgetett.
Hosszú olvasmány. Már a címe is egy felismerés: “A járvány megmutatta, hogy nagyon elnagyolt fogalmaink vannak az idősekről”. Ha rászánod ezt a tíz percet és megismered az ELTE TáTK Szociálpolitika Tanszék tudományos főmunkatársának gondolatait, rájössz, hogy ez valóban így van. Az időskor kérdéseivel nem szívesen foglalkozunk. Annak idején én is elhessegettem magamtól az öregség, a megöregedés, az öregkor témáját, mondván: messze van az még, ráérek még szorongani miatta.
Azzal szeretnék kedvet hozni az ajánlott cikkhez, hogy felidézem egy régi, meghatározó élményemet.
Egy nemzetközi nagyvállalat világközpontjában dolgoztam pár évig. Minden év elején a központ közel ezer dolgozójának tartottak egy értekezletet, ahol a vállalat elnök-vezérigazgatója és a vezetők némelyike tartott beszámolót az előző év eredményeiről és vázolta az új évben ránk váró feladatokat. A cég felnőtteknek szánt, úgynevezett gyorsan forgó kategóriába tartozó terméket gyártott, célcsoportja a fiatal felnőttekből állt (vagyis 18 és 24 év közötti nagykorúakból). Az elnök-vezérigazgató előadása végén a hallgatóság kérdéseket tehetett fel. Ez remek alkalomnak számított, a vállalatközpont alkalmazottai készültek rá, előre meg is vitatták, mit kérdezzenek a nagyembertől. Így amikor véget ért az előadás és eljött a Q&A (kérdés-felelet) ideje, felállt egy kolléga, talán a marketing osztályról, és azt kérdezte: „Miért nem fejlesztünk ki egy márkát kifejezetten az idősek számára?” A kérdést néma csönd követte. Tényleg, miért nem? Az elnök-vezérigazgató hosszú másodpercekig kereste a megfelelő szavakat, aztán így felelt: „Mert őket már nem kell rávenni a termékünk fogyasztására. Ha eddig nem kezdték el, már nem is fogják, ha meg fogyasztóink, minek külön költeni rájuk?”
Úgy emlékszem, a válasz után enyhén gúnyos nevetés hullámzott végig a termen, és az is rémlik, hogy ez nem tetszett nekem. Marketing vagy üzlet szempontjából lehetnek az idősek érdektelenek vásárlói csoportként, de egy társadalom sem teheti meg büntetlenül, hogy megfeledkezik róluk, és egy nagy differenciálatlan masszaként gondol (vagy épp nem gondol) az idős emberek növekvő tömegére. Kucsera Csaba többek között elmondja: „hajlamosak vagyunk minden 65 év felettit egy halmazba besorolni, pedig hatalmas különbségek lehetnek az idős emberek élethelyzetei között, amire alig figyel oda bárki. A járvány ezeket az attitűdöket csak még inkább felerősítette, de közben felszínre hozta az idősellátás rengeteg megoldatlan problémáját is. A nyuggerezés ugyanannyira problematikus, mint a szépkorúzás, és a nagy kérdés, hogy ha jön majd a vírus második hulláma, akkor is megmarad-e a magyar társadalom együttműködési hajlandósága.”
Kiváló felvetések, igaz, Jellemző, hogy ha nem jön a COVID-járvány, a Szociálpolitikai Tanszék tudományos főmunkatársát valószínűleg a kutya sem interjúvolta volna meg. Az öregség nem szexi, a vele kapcsolatos kérdések unalmasak, a problémák megoldására úgysincs pénz, hagyjuk az egészet – vélik sokan. Egy világjárvány kellett ahhoz, hogy szembenézzünk az idősek helyzetével.
Dávid Péter
2020.07.03.
