Engedtessék meg, hogy egy kicsit vitatkozzam az Idősnek lenni jó című cikk némely kitételével. Sok mindenben egyetértek az írás állításaival, ám van néhány, amivel nem, vagy csak nehezen.
(Egyébként a cikk olyan szemléletről tanúskodik, amely számomra irigylésre méltó; gyakran a fejemhez vágják, hogy nem vagyok elég pozitív – és lehet, kedves olvasó, hogy te is ezt gondolod majd e pár sor olvasása után. Üsse kő, vállalom.)
„Az idős emberek egy jelentős része nagyszerű lehetőségként tekint az élet „második” felére. A visszavonulás évei sokszor a nyitás évei is egyben, végre jut idő mindarra, ami az aktív évtizedekből a kötelezettségek miatt el- vagy kimaradt.” – olvassuk a cikkben, majd a szerző felsorol néhány ilyen tevékenységet. Említi egyebek között az utazást. Nos, azt hiszem, a legtöbb ember nem azért marad otthon fiatalabb korában, mert nincs ideje kalandozni. Inkább azért vágnak neki ősz fejjel az útnak sokan, mert korábban nem engedhették meg maguknak, hogy utazzanak. Pénzt kellett keresni, fenntartható családi gazdálkodást folytatni, és a költségvetés sajnos nem viselte volna el a külföldi (vagy akár belföldi) út költségeit. Egy nyugdíjas pár, ha már önállóak a gyermekei és nagyjából mindazt beszerezte, amire szüksége van, a megtakarításaiból könnyebben kihasíthat egy-egy összeget az utazásra… Feltéve, hogy egészségesek. Mert bizony – megint csak: sajnos – rengeteg utazni vágyót szegez ágyhoz, jobb esetben székhez valamilyen kór, gyakran (jellemzően) időskori betegség.
Szép és szívhez szóló, hogy a „… be nem váltott ígéretek, a valóra nem vált álmok új esélyt kapnak”. Halleluja. Több idő jut kultúrára, mert, úgymond „A zenehallgatás, a filmnézés pótcselekvésből elsődleges programmá válik…”. Már bocsánat, de a kultúra élvezete miért lenne pótcselekvés bármely életszakaszban? Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kultúra kincseinek élvezetére egy kicsit több idő jut idős korunkban – és ez valamelyest kárpótol a testi gyengeségért, a szaporodó betegségekért. Ugye, ez így mindjárt másképp hangzik?!
Végül azt olvasom, hogy „Olykor 80 felett is építenek még új házat – például Legóból, mert ők már jól tudják, hogy az új világ építőelemei mindig kompatibilisek a régivel”. Bár így lenne … Kedves kép ez a Lego-zó öregekről, de sajnos ezt a kompatibilitást ritkán tapasztaljuk.
DP