Idősek karanténban – a generációkutató szemével
A COVID-19 okozta járványhelyzet idején az idősek viselkedését, reakcióit sok kritika érte. A társadalom egy része ítélkezni kezdett cselekedeteik felett, gúny tárgyává tette és bűnbakká kiáltotta ki a vírus szempontjából leginkább veszélyeztetett korosztályt – mondván nem a helyzetüknek megfelelően cselekednek, miközben a járványügyi intézkedések elsősorban őket védik/védenék. De vajon megalapozottak-e azok a címkék, amelyeket a fiatalabb generáció az idősekre aggatott az elmúlt hónapokban? Értik-e a véleményformálók idős embertársaik motivációit, ismerik-e élethelyzetüket, társadalmi viszonyaikat, és vajon rálátnak-e az érintett generáció egészére?
Vírusmentes időszakban is igaz az, hogy a különféle generációk tagjairól hajlamosak vagyunk sztereotip módon gondolkodni. Sémákat gyártunk, sarkos jelzőkkel illetjük a sajátunktól eltérő korosztályokat, címkéket aggatunk másokra, látatlanban ítélkezünk, ráadásul általánosítunk.
Holott a generációk többségét diverzitás jellemzi, egy-egy tulajdonság vagy viselkedési forma adott korosztályon belül általában mindössze körülbelül a csoport 25 %-ára jellemző – véli a generációkutató. Nemes Orsolya 2020 április közepén egy online TEDX előadásban beszélt többek között a sztereotipizálás tévútjairól. Az érintett előadás fő témája az volt, hogyan élik meg a különböző generációk a karanténhelyzetet, mik a szemmel látható nehézségeik, és mik lehetnek viselkedésük mozgatórugói.
Ha egy kicsit mögé nézünk az idősek társadalmi helyzetének, életútjuk történelmi beágyazottságának, szociális kapcsolataik természetének, máris jobban érthetjük azt, ami kívülállóként a karanténhónapok elején, akkor és ott érthetetlennek, észszerűtlennek tűnt.
A 75 év felettiek generációja a legveszélyeztetettebb csoport a COVID-19 lehetséges következményeinek tükrében. E korosztály tagjainak egyik közös jellemzője, hogy vannak, lehetnek háborús emlékeik. Életük során egyesek többször is megélték azt, hogy egyik pillanatról a másikra elveszíthetik mindenüket, hogy semmi sem biztos, ezért mindig érdemes készülni a bizonytalanra, egyfajta készenlétben kell állni, hátha eljön a szükséghelyzet ideje. Az ő múltbéli emlékeiknek, a nélkülözés éveinek árnyékában már sokkal érthetőbbé válik az élelmiszer-felhalmozás jelenbeli szándéka. Olyannyira így van ez, hogy az idősebb nemzedék traumái, tapasztalatai tudattalan módon a következő generációt is cselekvésre ösztönözhetik.
Kevesen tudják, hogy Magyarországon a 75 év felettiek egy jelentős része rendkívül magányosan él, ők leginkább csak magukra számíthatnak. A szociális hálójuk beszűkül, társas kapcsolataik minimálisra korlátozódnak. A társas érintkezésre sokuknak csak a családi látogatások alkalmával, valamint a napi rutin során, pl. a bevásárlás alatt és a köztereken eltöltött időben van lehetősége. A társadalmi kapcsolatok korlátozása őket a teljes elszigetelődés veszélyével fenyegeti.
Érdemes észben tartani mindezt, és ítélkezés helyett inkább figyelemmel fordulni feléjük, így segíteni a tovább élésben azt a generációt, amely már többször bizonyította, képes a túlélésre.
A cikkben hivatkozott előadás elérhető itt.
BE
