A láthatatlan munka olyan munkavégzés, amiért nem jár fizetés, sőt, olykor köszönet sem. Ezeknek az elvégzését sokan természetesnek veszik, sőt nem is tartják munkának. Hiszen a nyugdíjas nagyszülők csak örülnek, hogy nem otthon unatkoznak, hanem vigyázhatnak az imádott unokákra – gondolják a gyerekek. Mások pedig azt nem látják be, hogy bármennyire szereti egy felnőtt gyerek az idős szüleit, de naponta elmenni hozzájuk, és akár csak a háztartást ellátni, embert próbáló feladat lehet. Kicsi vagy nagy, ám mindenképpen munka. Mértéke nemzetgazdasági szinten is jelentős, ha beleszámítanánk a GDP-be, az 25%-kal lenne magasabb. Ebbe a kategóriába tartozik például az idősebb hozzátartozóink segítése, vásárlással, nagyobb háztartási munkák elvégzésével, a szülők, nagyszülők, esetleg más rokonok ápolása. A másik oldalon pedig ilyen az unokák kísérése, felügyelete, a besegítés a gyerekek háztartásába akár csak egy-egy ebéd vagy hétvégi sütemény elkészítésével. A tevékenységek egy része a gyerekeket terheli, általában kereső munkájuk mellett, a nagyszülők pedig megérdemelt pihenésükről mondanak le, vagy sokszor a nyugdíj mellett végzett munkájuk miatt már fáradtan segítenek. Ezeket a feladatokat, munkát az érintettek többsége szívvel és odaadással végzi, szeretetből, tiszteletből. Ám nem árt, ha tudjuk, ez munka, aminek pénzben kifejezhető értéke is van. Értékeljük a szeretetet és becsüljük meg a munkát! Számolják ki, hogy pénzben mennyit ér az, ami – tudjuk – érzelmekben, emberségben, kapcsolatban mérhetetlenül sokat ér.