Fülöp Márta egyetemi tanár, nemzetközileg is magasan jegyzett iskolateremtő pszichológus (munkásságát lásd bővebben a róla szóló Wikipédia-címszóban). Fő kutatási területe a versengés pszichológiája. Számos tudományos társaság tagja.
Beszélgetés Fülöp Mártával
Versengenek-e a generációk?
Abszolút versengenek.
Hogy jönnek ebből ki az idősek?
Attól függ, hogy miről szól a verseny.
És mikortól is idős az idős?
Nálunk 65-től, Japánban hivatalosan 75-től kezdődik az időskor. Ott a 65 és 75 közöttiek még nem idősek, őket visszahívják a munkaerőpiacra, el vannak ismerve, és ezt a fiataloknak is akceptálni kell.
Segít-e az együttműködés?
Abszolút segít.
Valójában rengeteg lehetőség van az együttműködésre. Például a fiatalok az új ismereteket adják át az idősebbeknek, akik ezt azokkal a tapasztalatokkal viszonozzák, amelyeket az évek során megszereztek. Ebben az értelemben az együttműködés rendkívül gyümölcsöző lehet, és ugyanakkor [a résztvevők] kölcsönösen tiszteletben tudják tartani egymást. (…) De szemléletváltásra is szükség van.
A gyors tanulás, flexibilitás, teret nyert a fejlett, iparosodott országokban. Felgyorsultak az idősek is. Ez az aktív, sikeres öregedés, a kapcsolatban maradás az aktualitásokkal nagy teret nyert. Tehát nem az van, hogy ott ül a begyöpösödött idős, aki úgysem fog (semmi újat) megtanulni, hanem az van, hogy ha nem is olyan gyorsan, de tanul és fejlődik és képes adott esetben együtt haladni (a fiatalokkal) közös dolgokban.
Személyes életedben látsz jó példákat?
Én kutató vagyok és ott tudományterületenként változó mértékben, de lehet nagy előny az életkor, amikorra kifejezetten akkumulálódik, felgyülemlik a tapasztalat, a tudás. Bizonyos mennyiségű olvasásra szükség van. Itt előny az életkor. Itt tipikusan nem kerül hátrányba az idősebb, hanem kifejezetten megkapja a neki járó tiszteletet.
Van-e változás általánosságban az egymás iránti tisztelet terén?
Nagyon sok változás van. Társadalmunk kevésbé hierarchikussá vált, sokkal kevésbé jár tisztelet életkori alapon, azt inkább teljesítmény vagy kompetencia alapján kaphat fiatal és idősebb is. Ebben az értelemben van valami kiegyenlítődés. Például az egyetemi hallgatók és oktatóik közötti kapcsolatban a mostani hallgatók pusztán életkoruk miatt sokkal kevésbé tisztelik professzoraikat, mint ahogy ez korábban szokásos volt. Ma ezt ki kell vívni, a diákokat meg kell győzni, hogy tanáraik valóban rendelkeznek olyan tudással, amit ők megbecsülnek.
Hogyan tudja ezt (az egyetemen) az idősebb korosztály kezelni? Általános-e, hogy ezt mindenki jól veszi, elfogadja?
Nincs recept. Valójában nagyon függ attól, hogy milyen tónusban kommunikál egy diák. (…) És el kell ezt fogadnunk. Bizonyos értelemben nekünk is át kell alakulnunk, ha olyasfajta tiszteletet akarnánk megkapni, ami húsz évvel ez előtt nekünk is „kijárt”. Különben csak állandóan frusztráltak lehetnénk.
Közelebb kerültek-e egymáshoz a generációk ezekkel a változásokkal?
Szerintem nem. Nem hiszem, hogy azért, mert ez most kevésbé formalizált, valójában közelebb kerültek volna egymáshoz. Persze a tónustól (stílustól) is függ. De ez az egyenlősdi talán inkább képez szakadékot, távolítja az embereket, generációkat egymástól, mintsem közelebb hozná.