Varga Bonifác Péter (Z-generáció), a Corvinus Egyetem másodéves hallgatója.

Amikor hallottam a Respect for all kezdeményezésről, akkor rögtön ez (a történet) jutott eszembe. Én másfél évet éltem Kínában, és mielőtt hazajöttem, a szüleim, két húgom és a nagymamám meglátogatott Kínában. Nagymamám akkor 70 éves volt, és nem tudott pálcikával enni. Fogta a pálcikát, de rögtön kicsúszott az étel a pálcikájából. Minden (kínai ismerősöm) nagy szeretettel mondta neki, hogy ó waipo, waipo (nagymama kínaiul), majd mi megtanítunk téged, hogyan kell enni pálcikával. És 2 hét után már flottul használta a pálcikát.

És ez azon állt, hogy a fiatal generáció, de nem csak mint a fiatal generáció tagjai, hanem mint a másik kultúrából jövő emberek adták meg neki a tiszteletet és megértést. (…) Tehát nagyon nyitottak voltak.

 

Nekem ugyanez megvolt Kínában. Volt egy időszak, amikor 2 hétig minden nap öt órakor keltem, mert azt hallottam, hogy a kínai orvoslás szerint az a legjobb, ha 11-től 5-ig alszunk, ekkor pihen leginkább az összes szervünk. Öt órakor, amikor felkeltem, kimentem a parkba a hatvanéves, hetvenéves bácsikhoz és nénikhez tai chizni.  (…) Én beszélek kínaiul, elkezdtünk kommunikálni és kölcsönös tisztelet alakult ki közöttünk. Én érdeklődtem a kultúrájuk, a tradíciójuk iránt és ők is érdeklődtek irántam. Ez egyben kölcsönös tisztelet. Szerintem ez megvalósítható a magyar kultúrában is. Nem kell ehhez átmenni a határon. Amikor – mondjuk – a nagymamád főz valamit, nyugodtan kérdezd meg tőle, hogy kell azt főzni, menj oda hozzá és tiszteld őt, mert tényleg, ő jobban főz nálad. Vagy ő sokkal többet tud a történelemről, mert ő sokkal többet élt meg és nyilván többet tud arról a rendszerről, amiben ő élt.

És amikor mi arra gondolunk, hogy jól felforgatjuk a világot, akkor ez a tisztelet kell hogy játsszon bennünk. Én tisztelem őt és jót akarok neki. Egy olyan világot szeretnék, ami minden generáció számára jó!

Ezt szerettem volna mondani és köszönöm, hogy meghallgattatok.

Sziasztok!