Generációk
Stiegervald Krisztián generációkutató szerint fontos megismernünk, hogyan változtak a generációk az eltelt évtizedekben, mi jellemzi azokat, miért beszélhetünk egyáltalán generációkról? Mi az a társadalmi környezet, kulturális háttér, technikai, ipari fejlődés aminek a hatására generációváltásról beszélhetünk. Mi volt a jellemzi az egyes korosztályokat? Többféle besorolás létezik a szakirodalomban, Stiegervald Krisztián könyvében több oldalról, több szempontból kifejti, hogy az egyes generációkat mi jellemzi ma Magyarországon.
Hat generáció él ma egymás mellett hazánkban. Hat meglehetősen eltérő érdeklődési körrel rendelkező emberek, hiszen más-más élethelyzetben, nagyon különböző körülmények között nőttek fel.
Mit kell tudni az említett hat generációról?
Kezdjük a bemutatást a szépkorúak generációjával, az Építőkkel, azaz a Veteránokkal. Ők az 1945 előtt született korosztály, akiknek többsége nem vágyott másra csak nyugalomra, békére és családi harmóniára. Ez a társadalmi minta alapján nevelkedett csoport, akiknek életét világháború okozta traumák, majd a szocializmus évtizedei határozták meg.
A Baby boomer generáció 1946-1964 között születettek. Ők valamelyest nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb társadalmi helyzetben nőttek fel, mint szüleik. Az ötvenes évek nyomora után egyre több olyan eszköz jelent meg, amelyek megkönnyítették a generáció életét, hétköznapjait. Igaz nagy árat fizettek, hiszen az adott rendszer meglehetősen szűkre korlátozta lehetőségeiket. A gyerekek azt látták, hogy szüleik mindent megtesznek, hogy jó megélhetést biztosítsanak gyermekeiknek. A Baby boomerek rengeteget dolgoztak, nemcsak a férfiak, hanem a nők is, így ennek következtében sok esetben elhidegültek egymástól a családtagok, kiüresedett a családi élet.
Az X generáció (1965-1980), az öntudatos és lázadó nemzedék, akik semmit nem kértek abból, amit a szüleik kínáltak nekik. Amire vágytak: korlátlan munkaidő, ami egyenes út a sikeres karrierhez és az előrejutáshoz. Ez a karrierközpontúság korábban ismeretlen volt. Nekik kellett meghatározniuk a dolgozó anya szerepkörét, náluk már nincsenek csak női és csak férfi feladatok. Ők már fontossá váltak önmaguknak, elkezdtek magukkal és mentális egészségükkel foglalkozni.
A közösségből kivonuló Y generáció (1981-1995) az korcsoport, akik megvalósították mindazt, amit az X generáció akart. Szinte teljesen eltűntek a női és férfi szerepek, a sikeresség a munkában, a karrier, mind a két nem számára elérhető fogalom lett. Lényegesen empatikusabb, elfogadóbb és globálisabban gondolkodó generáció alakult ki, akik bárhol találnak ismerőst vagy egy vállalkozást, amiről példát vehetnek. Könnyedén váltanak munkahelyet, ha nem jut elég idejük magukra, és nem azzal foglalkoznak, hogy az idősebbek mit várnak el tőlük. Megtanultak gyorsan váltani, és mernek nagyban gondolkodni.
A világon elsőként az online térbe született Z generáció (1996-2010), akiknek az énképük szerves része az online létezés. Nekik mindaz, amit az elődjeik tökéletesre fejlesztettek, alapképesség. Sosincsenek egyedül, hiszen a közösségi média világában bármikor kiadhatják a bennük kavargó gondolatokat és érzéseket. Ez az a generáció, melynek oktatásához és szemléletformálásához alkalmazkodnunk kell. Ha ugyan úgy oktatjuk őket, mint ahogy eddig tettük, az nagy veszélyt rejt magában. Ezt a generációt nem lehet a hagyományos oktatásszervezési módszerekkel oktatni, igénylik az interaktivitást és a kreatív megoldásokkal tarkított módszereket.
A legifjabb generáció az Alfa (2010-) a digitális generáció. Nagyon sok mindenben eltérnek a többi generációtól, és szinte előbb tanulnak meg érintőképernyőt használni, mint járni. A kimutatott agyi és idegrendszeri különbségek teljesen más tanulási, gondolkodásmódbeli vagy éppen mozgásbeli képességek kialakulását jelentik, csak ez a generáció jelenleg olyan fiatal, hogy még nem sokat tudunk róluk. Fontos kiemelni, hogy az új generáció nem társadalmi elbutulást hoz, csupán egy változást, mely fejlődésre, valamint digitális és vizuális gondolkodásmód-váltásra ösztönöz minket.
