Amikor a játékosokat figyelem, nemcsak arról gyűjtök információt, hogy ki hogy játszik, kosárlabdázik, mennyire tehetséges, hanem arról is, hogy a segítő társaság  (család, barát…) mögötte mennyire van jelen a fiatal életében, és ő mennyire hallgat rájuk bizonyos dolgokban? Fontos, hogy mit mond, és merre vezeti őt mentora, segítője.
Milyen legyen a viszony sportoló és mentora között?

A bizalom a legfontosabb, anélkül nem megy. A mentor az élettapasztalatával segít, de ugyanakkor nyitottnak is kell lennie arra, hogy tudja, értse, hogy  min megy keresztül a mai generáció, a mai fiatalság. Sokszor ez nem teljesül. A bizalmon kívül nyitottság is kell.

Változott-e a hangvétel?

Régebben az edzők a szava szent volt, most a fiatalok bátrabban formálnak véleményt.

 A sportolók különböző generációi kapcsán:

Amerikában nagyon jól kezelik, életben tartják a legendákat, mert ezzel nem csak híveket szereznek a sportnak, a játékosoknak, hanem motivációt. Nagyon nagy szükség lenne, hogy egyszerűen tudjuk a történelmünket, tudjuk, amivel foglalkozunk: milyen elődeink voltak, akik kitaposták az utat. Ezeket az ismereteket mindig életben kell tartani.

 Az idősebb generációnak meghatározó szerepe lehet:

Hiszen tanulni nemcsak abból lehet, amit ők jól csináltak, hanem abból is, amit elhibáztak. Ez olyan lecke az élettől, amit iskolában nem, vagy nem ilyen formában tanítanak, viszont az ember olyan muníciót szedhet össze, ami  valamikor jó hatással lehet rá.

——-

Dávid Kornél (48)

Dávid Kornélról,  az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság (NBA) történetének egyetlen magyar játékosáról a Wikipédián is olvashatnak. 2005-ben szakmai zsűri és közönségszavazatok alapján beválasztották a magyar kosárlabdázás halhatatlan játékosai közé.