Sértik a szabályt

Utolsó harangkondulás, reggel hat óra. Vegyesbolt ajtaja ki. Április, felkelő nap, főtér. Biciklis köszön „Jó reggelt, Pityukám!”, boltos biccent. Furgon fékezve megáll. Műanyag láda súrlódó hangja.

Hoztam a pékárut! – mondja a jövevény.

– Késett! – válaszol a boltos.

– Alig találtam ide. Józsit helyettesítem.

Eladó: Hozza csak be, itt veszem át.

Szállító friss kenyérrel, kiflivel, zsömlével be. Első vásárló érkezik. Haja hófehér.

– Itt sem férnek a bőrükbe az öregek? – így a kenyérszállító. Fagyos csönd.

– Jó reggelt, doktor úr, itt a szokásos. A fél kenyeret már adom is. Bemehetne a rendelésre az asszony? Rosszul volt az éjjel.

– Jöjjön csak. És köszönöm. Minden jót!

Orvos fizet, távozik.

– Én köszönöm, viszontlátásra!

A boltos hosszan utánanéz. Holnap a Józsi jöjjön – fordul a szállítóhoz.

***

Fél tíz, nemsokára letelik – ásít a fiatal őrmester a kisbuszban. Senki sem válaszol, de nyugtázzák magukban. Unottan figyelik a szupermarket bejáratát.

– Milyen dögös! – szólal meg újból az őrmester és egy fiatal nőre mutat.

– Lebukott, tiltott időben jön – így a másik rendőr.

– Imikém, ha kijön, intézkedj! – vágja rá a parancsnok.

– Mindent én csináljak? – nyavalyog az őrmester. A százados megenyhül: lássátok, milyen nagy szívem van, majd én intézem.

A százados kint vár. Kisvártatva kijön az üzletből a nő. A százados már várja, a rendőrök a kisbuszból figyelik. Onnan nézve az intézkedés igen udvarias. A járőrparancsnok beszélget a szabálysértővel, sőt még tiszteleg is neki. A nő mosolyogva távozik.

Az őrmester rákacsint a visszatérő parancsnokra, aki visszaül a helyére. Dühös.

– Na, ilyenkor szeretnék elsüllyedni – szólal meg a százados. – Ő volt tegnap az ügyeletes doktor, hozzá vittünk be éjszaka két részeg sofőrt. Most lett vége az ügyeletének. Nem vásárolt már két napja, akart valami frisset reggelire.