Álságosak az esküvői beszámolók. Becsapnak. Elandalítóak, de hamisak. A szépséges menyasszony és a daliás vőlegény kimondja a boldogító igent, felhúzzák egymás ujjára a jegygyűrűt, elcsattan az első hitvesi csók, és ezzel kész. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A történetnek vége.

Hát nem.

A történet csak most kezdődik igazán.

Hány jól működő házasságot ismersz? Vagy tartós kapcsolatot? Tedd a kezed a szívedre, és gondold végig, a sajátodat is beleértve, ha kapcsolatban élsz: hogy hány olyan párról tudsz, ahol a két fél tényleg szeret együtt lenni? Számold ki gyorsan, az ismeretségi körödben a házasságok és párkapcsolatok hány százaléka látszik legalább boldognak!

Ennyire kis szám jött ki?

Megdöbbentél?

Persze a boldog párkapcsolat nem egy statikus állapot: alakul, percről percre, évről évre változik. Mégis el tudjuk dönteni, amikor X-ékre vagy Y-ékra gondolunk, hogy szeretik-e egymást.

Viszont a fiatalok nemzedéke követhető minta nélkül marad, ha a szüleik házassága döcög, botladozik, rogyadozik. Például, ha a szülők elbeszélnek egymás mellett. Ha nem tudják, hogyan szeressék jól egymást. Bántják egymást. Ezt látja a gyermek és a fiatal felnőtt, ebben él, ha el nem szökik otthonról. Ha legalább erőszakmentes az együttélés, mind fizikai, mind szóbeli értelemben, akkor egyszerűen csak rossz a házasság vagy a kapcsolat. Csoda-e, ha ezt látva a gyermekek fiatal felnőttként inkább a szingli életformát választják?

Van rosszabb is.

A Financial Times szerint Amerikában 1960-as évektől újra meredeken emelkedik a mamahotelt választó fiatalok száma (addig egyenletesen csökkent ugyanis), és eléri, sőt, meghaladja az 1920-as évek szintjét. Ami hazahúzza a fiatalokat, az sajnos a józan anyagi és kényelmi megfontolás, és csak ritkán az otthon melege és szerető légköre. Gyakran felnőtt gyermek él együtt elvált szülővel, vagy az elvált szülővel és annak új párjával, esetleg előző kapcsolataiból származó gyermekeivel. Mind gyakoribb ez a felállás, óriási rugalmasságot és megértést követelve minden benne élőtől.

Pedig a párkapcsolatra és a házasságra fel lehet készíteni a fiatalokat. Ha valami, hát ez igazán az idősebb korosztály dolga lenne. Nem tanfolyamra vagy iskolai órára gondolok természetesen. Ha a fiatalabb generáció tagjaiban van erre nyitottság és érdeklődés, nem utasítanak el valamit eleve csak amiatt, mert az idősebbektől látják, benne élnek velük együtt… Ha a szülők átérzik a példa- és mintaadás felelősségét és a gyermekeik egy kicsit is figyelnek rájuk, az egy fedél alatt élő nemzedékek mind boldogabbak lehetnek. Generációk együtt találhatják ki a boldogság receptjét.

Dávid Péter

Forrás: https://www.instagram.com/p/CHv4RiRnY0R/