(Forrás: The Economist)

Fiatalokhoz és idősekhez merőben eltérő módon viszonyuló tudósok nézetei ütköztek az új koronavírus-járvány megfelelő kezelése ügyében. A két csoport alapvetően másképp oldaná meg a járvány elleni védekezést. Az egyik szerint a fiataloknak, úgymond, nincs mitől tartaniuk, és a „nyájimmunitás” érdekében – az idősek kedvéért is – el kellene viselniük a fertőzés (többnyire és remélhetően) enyhe tüneteit. Vajon elvárhatják-e ezt az idősek a fiataloktól? Milyen alapon? A kérdés túlmutat a tisztelet témakörén, hiszen egészségről, sőt, életről és halálról van szó.

Manapság megint eljött az otthoni bezárkózás ideje sok európai országban, de most nehezebb elfogadtatni az emberekkel, mint tavasszal. A munkahelyek elvesztése, az oktatási és egészségügyi rendszerek működésének akadozása, a bezártság folytán fellépő mentális egészség-károsodás mind megannyi súlyos következmény. Van, ahol a tesztelés és a kontaktuskutatás segített, van, ahol nem. Egyre sürgetőbb a kérdés, hogy meddig mehet ez így tovább, hiszen még jó ideig nem lesz megfelelő oltóanyag és hatékony gyógyszeres kezelés.

Október elején a Harvard, Oxford és Stanford egyetem tekintélyes egészségügyi szakértői közös felhívásban fordultak a kormányokhoz. A Nagy Barrington Nyilatkozat (ebben a massachusettsi városban írták alá, innen az elnevezés) azt indítványozza, hogy hagyják a fertőzést szabadon terjedni a fiatalabb és egészségesebb emberek körében (védjék viszont a sérülékeny időseket). A sokat emlegetett „nyájimmunitás” koncepcióján alapul az elképzelés, amelynek lényege, hogy a betegség eltűnik, ha a népesség megfelelően nagy arányban immunissá válik, mert átesett a fertőző betegségen. Magyarországon a svéd példára szokás ezzel kapcsolatosan hivatkozni.

Az elgondolásra hamarosan csattanós válasz érkezett. Tíz nappal később a Lancet című lapban ugyancsak egészségügyi szakértők tettek közzé egy levelet, amelyben „tudományos bizonyítékok híján való, veszélyes hiedelemnek” nevezték a Nagy Barrington Nyilatkozatot. A John Snow Memorandum (melynek elnevezésében az 1850-es évek nagy angol járványtani tudósa előtt tisztelegtek ilyen módon) arra szólítja fel a kormányokat: tegyenek meg minden lehetségest a SARS-CoV-2 terjedésének megakadályozására. Legalább addig maradjanak érvényben a korlátozások, amíg sikerül jól működő rendszerbe foglalni a tesztelést, a kontaktuskutatást és a fertőzött emberek elszigetelését.

Mindkét nyilatkozathoz a világ minden tájáról tudósok ezrei csatlakoztak online aláírásukkal. Nyilván csupa bölcs, felelősségteljes és megfontolt ember, akik mind az emberiség javát akarják. A fiatalokét is, idősekét is. Kinek van itt igaza? A The Economist cikke erre keresi a választ. Az írás végkövetkeztetése visszaránt a józan megfontolás talajára, de felcsillant némi reményt is. A Nagy Barrington terv magas kockázattal jár, igaz, az ígért megtérülés is jelentős lenne. A John Snow rövid távon a lehető legalacsonyabbra szorítaná le a COVID következtében elhalálozó emberek számát, de hosszú távon a karantén és a rendszerek fennakadásai miatt az elhunytak száma mégis magas lenne. Ahogy haladunk előre az időben, a kormányok tökéletesíthetik a tesztekre és kontaktuskutatásra épülő rendszereket, amelyekkel a nagyobb korlátozások kiválthatók, és a Nagy Barrington által javasolt akció egyre kevésbé lesz vonzó lehetőség. Némi szerencsével az egész tudományos vita feleslegessé válik majd, amikor lesz megbízható oltóanyag vagy a már megfertőződött emberek gyógyítására szolgáló hatékony gyógyszeres kezelés. A vakcinák és gyógyszerek tesztjeinek eredményei heteken belül várhatók. Ha a COVID-19 kevésbé halálos és bizonyos „nyájimmunitást” hoz a vakcina, a két nyilatkozat által vázolt ösvény találkozni fog. Nem kell áldozatot vállalniuk a fiataloknak, és emiatt nem kell lelkifurdalással küzdeniük a korosabbaknak. Emberéletekről van szó; életkortól függetlenül minden ember élete érték és megismételhetetlen.

Dávid Péter