Valamikor így köszöntek az emberek egymásnak. Szép, nem? Mennyivel jobb, mint a szia vagy a jónapot. Mindegy, hogy csak üdvözlési forma, akkor is tetszik. Nem kellett volna hagyni, hogy kiüresedjen, akkor most sem hatna avíttnak. Használhatnánk bátran.
Nagy kedvencem Ricky Gervais angol humorista, színész, rendező, producer, zenész, író és rádiós műsorvezető. Szövege, filmjei, nyilatkozata felkavaróan őszinte és sokszor megbotránkoztatóan szókimondó. Gyakran nyers és trágár. A Golden Globe filmes díjátadókon éveken át tartott kiselőadásain (mert köszöntőnek nem nevezném őket) az egész világ szörnyülködött, de közben a térdét csapkodva nevetett mindenki. Ahogy mondani szokták, megosztó személyiség: vannak rajongói, és vannak, akik ki nem állhatják őt. Egy sorozatáról szeretnék most említést tenni, mert idekívánkozik a Respect for all oldalára.
Az After Life a Netflixen látható. Tony, a főhős, naponta meglátogatja az idősek otthonában élő édesapját, aki súlyos demenciában szenved. Tony is szenved, valahányszor eltölt pár percet édesapjával, mert rettentően fáj neki a szellemi leépülésben vergődő apját látni. Újra meg újra beszélgetni próbál vele, de ebből a legjobb esetben is csak valami tragikusan mulatságos, torz párbeszéd sül ki. Tony, aki egyébként maga a két lábon járó fájdalom (imádott felesége elvesztése gyötri, meg az önsajnálat), minden nap bemegy az otthonba, önkínzó eltökéltséggel. Bizonyára tudja, hogy édesapja bármelyik nap távozhat az élők sorából, és nem akar abba a hibába esni, hogy nem mondja ki: szereti őt, ameddig még lehetősége van rá. Ez is borzasztóan félresiklik:
– „ Szeretlek, apa!” – mondja Tony elérzékenyülve.
– „Buzi!” – vágja rá az apja, mereven maga elé bámulva.
Aki járt már demens, élemedett korú emberek bentlakásos intézményében, megtapasztalta, mit tesz ez a betegség az emberrel. A szerencséseknek, akik nem találkoztak még a demenciával, csak annyit mondanék: örüljenek, hogy nem ismerik. Tony majd’ belepusztul gyászába, újra meg újra összeroppan a veszteség súlya alatt, mégis minden nap bemegy az őszi falevelekről elnevezett otthonba. Mint néző, ezért nagyon tisztelem.
Tiszteletem, Tony!
Dávid Péter
