Tempósan lépdelek a Sió csatorna mentén az erre kialakított promenádon. Kerékpársávok két irányba, gyalogjáró, mindez egy aszfaltcsíkban kialakítva. Mellette szépen nyírt gyepszőnyeg, azon túl pedig murvával felszórt felület a motorosoknak. Rend van, csak nem mindenki kedveli vagy tartja fontosnak. A fiatalok előszeretettel bringáznak a gyalogosok sávján, az öregebbek a drótszamaraknak kialakított részen pöffeszkednek a robogójukon, horgászbotot billegtetve, veszélyeztetve testi épségemet, amikor elfüstölnek mellettem. A legfiatalabbak mennek ám mindenhol, gyalog és járművön, a futók meg… Állítólag tőlük kell leginkább tartani így, COVID-járvány idején, mert szapora légzésük óriási vírusfelhők lehetséges forrása, ami elől szinte lehetetlen kitérni. Az ifjak láthatóan nem félnek semmitől és gunyorosan néznek rám, amint fülhallgatóval felszerszámozva caplatok a csatornaparton. Én viszont diszkréten rettegek, hogy rám cuppan az a fránya vírus.

Sétálni pedig muszáj, hét okból is. 1. rendben tartja a vérnyomást, 2. csökkentheti rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát, 3. hasonlóképp a cukorbetegség kialakulásáét, 4. elősegíti a D-vitamin termelődését, 5. enyhíti a szorongást, javítja az alvást és csökkenti a stresszt (endorfinképződés révén), 6. megkönnyíti a fogyókúrát és 7. javítja az emésztést (Forrás). „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés!” (Szöktetés a szerájból, imádott Mozartomtól.) Tehát, a sétáról nem lehet lemondani, mert életmentő.

Igen ám, de az ifjoncokat nem izgatja, ha mi, éltesebb sétálók, aggódunk, sőt szorongunk. A szájmaszk viselése értelmetlennek tűnik, elvégre levegőzni indultunk, nemdebár? Maradna a távolságtartás, ám ez a jelek szerint a zsengébb korcsoportba tartozókat teljesen hidegen hagyja…

„Mondd, te tényleg azt hiszed, hogy rajtad múlik, mikor kapod el a fertőzést?” – érdeklődött kissé pikírt stílusban egy barátom üzenetben. Természetesen nem, ennyire naiv nem vagyok. Ha az emberek csak egy kicsit is törődnének egymással, és a fiatalok felfognák, miért fontos az a sokat emlegetett social distancing (mondjuk nekik angolul, ha már egyszer így kell megnevezni a dolgokat, hogy az ő radarernyőjükre is felkerüljünk) megnyugodnék kissé. Az én bűnlajstromommal (korábbi betegségeimmel) kockázatos lenne elkapni az új koronavírust. Kéretik erre tekintettel lenni. Séta közben is.

Dávid Péter