Bejegyzés

Idősnek lenni nem hátrányos helyzet, nem feltétlenül jelent csökkent életminőséget. A kor csupán egy aktuális állapot, egy mérőszám, a születéstől kezdve eltelt évek száma, a megélt karácsonyok, a várva várt tavaszok és a visszasírt nyarak száma. A kor az élettapasztalat rövid, számszerűsített összegzése, na meg a bölcsesség becsült fokmérője.

Az idős emberek egy jelentős része nagyszerű lehetőségként tekint az élet „második” felére. A visszavonulás évei sokszor a nyitás évei is egyben, végre jut idő mindarra, ami az aktív évtizedekből a kötelezettségek miatt el- vagy kimaradt.

Vannak, akik sportolni kezdenek, sétálnak, túráznak, nordic walking botot fognak a kezükbe, és így fedezik fel (újra) a világot. A futóversenyek célvonalain sok olyan futó halad át, aki időskorában éli meg az első maraton örömét. A kerékpáros pihenőhelyeken sem ritka az idős vendég, barázdált arcú, de élénk tekintetű párok kortyolgatják búzasörüket, s mielőtt újra útnak indulnak, összemosolyognak a gyerekekkel.

Mások utazni kezdenek, és sosem látott kalandokra adják őszülő fejüket. Az elindulás valahogy egyre könnyebbé válik, a visszahúzó erő már nem nagyon tud felmutatni elfogadható indokot. A múló idő rámutat arra, hogy tétovázni nem érdemes. Utaznak, nyitottak, kipróbálják mindazt, amiről korábban lebeszélték volna magukat. Bátrak, kalandra és élményre éhesek, valamint végtelenül befogadóak minden iránt, amit a világ nyújtani tud.

A be nem váltott ígéretek, a valóra nem vált álmok új esélyt kapnak. Néhányan új szakmát tanulnak, kézműves foglalkozásba kezdenek, informatikai tanfolyamok telnek meg idős résztvevőkkel. Az igazán elszántak egyetemre mennek, és éveket töltenek el azzal, hogy a szellemük új otthonra leljen. A motiváció tiszta, érdekmentes, önmagáért a tudásért való és nagyon tiszteletre méltó.

A divat terén az időskor a szabadságé és az állandó nosztalgiáé. Mutass egy idős asszonynak olyan ruhafazont, amilyet nem viselt már élete során valamikor.

Még az előző században megtanultuk, hogy bár a slágerek általában a kazetta A oldalán vannak, azért a B oldalon is mindig van pár ínyenc szám, mely felfedezésre vár. A nyugdíjas években több idő jut az élet élvezetére, a szórakozásra is. Évszázadok művészetét lehet a fotelben ülve feldolgozni. Az elalvás előtti néhány perces olvasást felváltja a naphosszig tartó figyelem, az aktuális könyv minden sorára, minden gondolatára jut elég idő. A zenehallgatás, a filmnézés pótcselekvésből elsődleges programmá válik, és lesz idő a képzőművészetek világában is megérteni mindazt, amit a gyerekekkel végigrohant tárlaton annak idején nem sikerült.

Az időskor a családi örömök, a szeretet új dimenziója. Az időseink a szeretet minden válfaját ismerik. Voltak már gyerekek, ifjak, fiatal felnőttek, amellett, hogy nagypapák vagy nagymamák, szülők, férjek és feleségek is egyben. Szerelemmel szeretnek 50-60 éve vagy néhány hete újra. Egymásnak társai maradnak, a fiatalabb generációnak támaszai lesznek, az unokáknak második otthont teremtenek, és a legodaadóbb játszótárssá válnak. Olykor 80 felett is építenek még új házat – például Legóból, mert ők már jól tudják, hogy az új világ építőelemei mindig kompatibilisek a régivel.

 

BE

 


Régóta rajongok Murakami Haruki regényeiért. Azt hiszem, valamennyit olvastam, mint ahogy a novelláit és a tényfeltáró riportjait is. (Egyedül azt a könyvét nem szerettem, amelyben arról elmélkedik, mire gondol futás közben – merthogy naponta lefut sok tucatnyi kilométert – és ezek a gondolatok nem tűntek túl izgalmasnak; bocs.) Viszont többnyire magával ragad írásainak játékossága és mély bölcsessége, humánuma, különös humora és azok a betétek, amelyek a huszadik század történelmének egy-egy sötét fejezetét tárják fel. Többször is jelölték irodalmi Nobel-díjra, de eddig még nem kapta meg (véleményem szerint meg fogja).

A hozzám hasonló megszállott Murakami-rajongók tudják, hogy a Mester nagyjából ugyanazokat a toposzokat használja regényeiben: sötét verem vagy kút alján napokig kuporgó és ott töprengő ember; művészeti alkotások megelevenedett figurái; különös-félelmetes madarak és mindenekelőtt macskák, macskák és még macskák. Többnyire van még a könyveiben régi jazz sztenderd és klasszikus muzsika, tokiói bárpult meg sok egyéb is persze, és a szexnek is mindig jut szerep (például a szép és nagy női kebel és a kecses női fül odaadó imádata is több regényben fellelhető). Visszatérő motívum az idős ember alakja, aki a megélt tapasztalatok bő tárházát hozza a történetekbe, és gyakran ő a rejtélyes mese kulcsa is egyben. Emlékezetes például a nyugalmazott hadnagy figurája A kurblimadár krónikájából: második világháborús visszaemlékezése megrázó és letehetetlenül izgalmas olvasmány, külön regény a regényben. Vénséges vénember már, amikor felidézi a főhősnek, milyen szörnyűségeket élt át Mandzsúriában és Szibériában, és a fiatal főhős már-már vallásos áhítattal csügg a szavain.

Legutóbbi olvasmányélményem A kormányzó halála című kétkötetes regény második része volt, amelyet épp a járvány kitörése után kezdtem el olvasni. Nagy önfegyelemmel elértem, hogy ne két nap alatt behabzsoljam be a több száz oldalt, ahogy szoktam, ahogy például az első kötettel is tettem. Ebben a varázslatos mesevalóságban is kiemelt szerep jut egy koros férfiúnak, aki régmúlt japán festőhagyományok folytatója volt szinte egész életében, és már egy idősek otthonában morzsolgatja napjait. Kimondatlanul is ő áll a titokzatos események középtengelyében. Szeretném, ha minél többen elolvasnátok ezt a Murakami-regényt is, ezért anélkül, hogy elárulnám, mi és hogyan játszódik a valóság és a képzelet határmezsgyéjén, ahogy az Murakaminál lenni szokott, csak arra az apróságra akarok rámutatni, mennyire átsüt a szövegen az idős ember iránti mély tisztelet. A szerző több száz oldalon keresztül hiteget minket, így alig várjuk, hogy fény derüljön végre a legkorosabb szereplő fiatalkori cselekedeteire. Csak annyit tudunk meg, hogy az Anschluss idején bátor tettet hajtott végre Bécsben a megszállókkal szemben, de teljes egészében sohasem értesülünk az öregember ifjúkori hősiességéről. Kijár neki, hogy megőrizze a titkát, nekünk pedig be kell érnünk azzal, hogy a regény többi szereplője óvja és tiszteletben tartja az öreg festőnek ezt a jogát.

Murakaminál az öregség sohasem a hanyatlást vagy az elmúlást példázza, vagy nem csak azt. A kormányzó halálában is a magasabb igazságosságba vetett hitet, az elszántságot és bátorságot, az erőt és a rejtelmességet testesíti meg. Letűnt kor hőse a festő. Noha teljes egészében az utolsó oldalig sem derülnek ki a titkok, amelyekből akad bőven a mesefolyamban, a regény végére mi is elfogadjuk, hogy egy öreg ember más szemmel nézi a világot, mint fiatalabb kortársai, és hogy ez így is van rendjén.

Dávid Péter

2020.06.30.