Barátaim, ismerőseim, sőt üzletfeleim közül is sokan – túl a hatodik x-en –bevallottuk egymásnak az elmúlt napokban, hogy mélabúsak lettünk, melankolikus hangulatba kerültünk, rosszabb esetben beleragadtunk a depresszió bűzös mocsarába. Az oka? Ahogy sorra lemondtuk tervezett programjainkat, úrrá lett rajtunk a rosszkedv. Utazások, koncertlátogatások maradnak el, a naptárba pirossal beírt baráti találkozók, vacsorák, tervbe vett közös utazások, múzeumlátogatások tolódtak a beláthatatlanul távoli jövőbe. Csak azzal találkozunk személyesen, akivel muszáj: egy kilencven közeli szülőnek mindenképp elvisszük a friss kenyeret, meg amire még szüksége van; a külföldről hazatért, ezért karanténban ücsörgő harmincas gyermekünknek feltétlenül az ajtajáig visszük, amit megrendelt a házhoz szállító szülőktől, és ha már nagyon sajog a derekunk, esetleg bemerészkedünk a csontkovácshoz. Ha az utóbbi túl kockázatosnak tűnik (mert ott szinte senki sem visel maszkot), akkor átváltjuk a gyógyító kezelést egy online gyógytornaórára. Nem ugyanaz, de talán segít…
Mit tegyünk, hogy egy kicsit jobb kedvre derüljünk?
Nincs csodaszer, amely mindenkin segíteni tudna (kivéve Mozart zenéjét), viszont több módszer közül is válogathatunk.
Ha teljes fizikai elszigeteltségben olvasgatjuk riadtan az egyre magasabb számokat fertőzöttekről és lélegeztetőgépre került emberekről, a szabadban tett frissítő és lélekemelő programjainkban is csak virtuális társakra számíthatunk. Tapasztalatom szerint egészen más úgy sétálni teljes magányban egy amúgy kellemes, zöld helyen, hogy a fülhallgató érdekes történetet vagy szívemnek kedves muzsikát közvetít nekem. Ugyanez a fülhallgató persze a telefonálásnak is hasznos kelléke: ha már egymagam baktatok (tudod: napi tízezer lépést kell tenni legalább), semmi akadálya, hogy közben egy barátommal mondjunk egymásnak olyasmit, amitől egy kicsit jobban érezzük magunkat mindketten a bőrünkben.
Aki megtanult valamilyen relaxiációs technikát, pl. autogén tréninget, az most éljen ezzel a tudásával. Soha jobbkor.
Nekem nagyon bevált a CBD olaj. Ez egy olyan, nem bódító hatású kannabisz-kivonat, amely jelentős mértékben javíthatja lelki és fizikai állapotunkat. Többet róla itt lehet megtudni például. Online rendelhetjük, tehát nem kell zsúfolt bioboltba látogatni érte, érintésmentesen kifizetjük a futárnak, és kész.
Ha szerencsések vagyunk és van társunk az önkéntes elszigetelődéshez, lényegesen jobb a helyzet. Ha a magányt úgy határozzuk meg, mint kényszerű egyedüllétet, akkor ennek ellentéte egy társsal együtt átélni ezeket a covidos időket lényegesen könnyebb. Nem is fájdítom azok szívét, akiknek ez nem adatik meg. Aki pedig társsal igyekszik átvészelni a nehéz heteket, úgyis tudja, miről beszélek.
Mi marad még? Nekem vannak még titkos fegyvereim. A végszükség esetére eltett „ezüst lövedékek” (tükörfordítás angolból, csodaszer értelemben) is vannak ám! Ez kinek-kinek más. Nekem ilyen a legkedvesebb gyermekkori olvasmányom. Ez Fehér Klára: A földrengések szigete című romantikus tudományos-fantasztikus története. A benne megálmodott technikai csodák azóta már szinte mind léteznek (a szerző 1957-ben elképzelte, milyen lesz az élet száz évvel később. A regény 2057-ben játszódik, amikor a rendkívül fejlett technika és tudomány megkönnyíti ugyan az életet, de a földrengések pusztító ereje még mindig rettegésben tartja az emberiséget). Nemcsak vidám történetek hathatnak üdítően. József Attila versei engem akkor is jobb kedvre derítenek, ha elviselhetetlen fájdalomról, tragédiáról szólnak. Aztán vannak olyan zeneművek is, amelyek akár az eufóriáig is röpíthetnek minket, természetesen mindenkit más és más. Rám az is jól hat, ha egy-egy képzőművészeti galéria virtuális tárlatára indulok el. Még azt is megfigyeltem, hogy a valóságos tárlatlátogatásnál hidegen hagynak a virágcsendéletek, de a laptopom monitorján valamiért nagyon megnyugtatóan és vidítóan hatnak rám.
A lényeg: meg kell találnunk azt, ami segít kiszakadni a lehúzó, sötét borongásból, vissza a napfényre. Ami egyébként önmagában is egy természetes antidepresszáns!
Dávid Péter
